Községünk
Megye: Nyitra
Járás: Komárom
Regió: Ógyalla és környéke
A lakosság száma: 2770
Területe: 4280 ha
Az első írásos emlék: 1312-ből
Jogkörök:
A község a Szlovák Köztársaság önálló területi önkormányzati és közigazgatási egysége; a községben állandó lakóhellyel rendelkező személyeket egyesíti.. A község olyan jogi személy, amely a törvény szerinti feltételek mellett saját vagyonával és saját bevételeivel önállóan rendelkezik és a ráruházott jogkörökkel önállóan gyakorolja.
Rövid leírás:
A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott, majd 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz került. A csehszlovák közigazgatásban az Ógyallai járáshoz tartozott 1960-ig, ekkor a Komáromi járáshoz csatolták. Közigazgatási területe nem változott 1921 óta. Komáromtól 21 km-re északkeletre fekszik, dombos vidéken, az Érsekújvári-sík és a Garammenti-hátság kistájak határánál. Perbeténél keresztezi egymást az 589-es (Komáromot Koltával összekötő), valamint az 509-es (Bajcs-Párkány közötti) főút. A falutól 3 km-re északra, a Csúzhoz tartozó Szentmiklóspusztánál (Dvor Mikuláš) vasútállomás az Érsekújvár-Párkány közötti vonalon. Közigazgatásilag határos Madar és Bátorkeszi (délkeletről), Újgyalla és Szentpéter (délnyugatról), Bajcs (nyugatról), Udvard és Csúz (északról) valamint Fűr és Kürt községekkel.
A község határa a Duna menti síkságon fekszik 127-222 méter tengerszint feletti magasságban. Az északi síkság széles teraszos részét hordalékos és futóhomokos talaj borítja, melyet a Perbetei patak szel ketté. A déli kinyúló dombos rész a Garam menti nyúlvány délnyugati részén terül el. A határ e része alkalmas a szőlőtermesztésre, erre már 1720-ban is találunk írásos utalást. 1880-ban az itteni szőlőültetvényeket elpusztította a filoxéra. A határban kiirtották az erdőket, kisebb akácosok csak a lankákon találhatók. A teraszokat fekete-, a lankákat barnaföld borítja.
Értékes természeti terület a község belterülete előtt lévő kápolna. Találunk itt továbbá nyári tölgyet, őszi kikiricset, tavaszi héricset és több védett növényt.
Részletek az 1995-ben megjelent Barangoló, Csallóköztől a Bodrogközig című könyvből:
,,Perbete területén 1943-ban egy útépítés során három honfoglalás kori magyar sír került elő. A falu a 13. században az esztergomi érsek birtoka lett. Csák Máté elfoglalta a települést, s mivel az esztrgomi érsek kiközösítette a nagyurat, Csák annak birtokain bosszulta meg magát. Perbetét és több környékbeli érsekségi falut is feldúlt és lerombolt, lakóit legyilkolta. Még a jobbágyok fából épített házait is elhordatta.
A Mihály vára nevű domb egy középkori vár emlékét őrzi. Ezt az erősséget a település birtokosa, az esztergomi érsek tartotta fönn hasonlóan az esztergomi és a drégelyi várhoz. Utoljára 1487-ben még mint erősséget emlegetik. Az 1546. évi tizedjegyzékben Perbete mint mezőváros szerepel, 1552-ben viszont már csak 10 lakóházat találtak itt az adóösszeírók. Később újra benépesült.
A katolikusok új templomát Esterházy Imre érsek az érsekújvári vár romjaiból építette 1733-ban, de ezt az 1763-as földrengés romba döntötte. A katolikusok ma is álló temploma 1766-ban, a reformátusoké 1785-ben épült.
Perbetei remeték
A 17. században a perbetei erdőkben remeték tanyáztak. Az utolsó perbetei remete Sebők Pál volt, s mikor 1762-ben elhunyt, a falu lakói kápolnát emeltek a tiszteletére. Történelmi érdekesség, hogy a kápolna sértetlenül vészelte át az 1763-as földrengést, ami nagy csodálatot váltott ki a katolikus hívek körében."