Táto internetová stránka používa technológiu cookies. Bližšie informácie o súboroch cookies nájdete v sekcii webstránky Cookies.

Viac
 

Falutörténet

 

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az újkőkorszakban lakott volt. A mai község területén a zselízi csoport, valamint a lengyeli kultúra települése állt. A római korban barbár település volt a helyén. Határában az 1943-ban végzett ásatások során honfoglalás kori magyar sírokat tártak fel.

A település első írásos említése "Perbethe" alakban 1312-ből való, amikor az esztergomi érsekség birtokaként Csák Máté hadai feldúlták. 1337-ben a falu nemeseinek tizedét az esztergomi Szent György mártír társaskáptalan prépostjának adományozzák.

A 15. században kisebb vára (Mihályvár) is volt, de a török harcok idején ez a faluval együtt elpusztult. 1552-ben 10, 1570-ben 40 háza volt, 1594-ben már puszta. Az esztergomi érsekség birtokán 1597-ben végeztek kárfelmérést. 1615-ben elhagyott falu. 1629-ben Perbete újra lakott hely, lakossága ekkor már református vallású.

1664- ben a török adószedők összeírásai 53 portáról tanúskodnak. 1683-ban Érsekújvár visszafoglalásakor Perbete ismét elpusztult és lakatlan is maradt az 1710-es évekig, amikor eredeti helyétől mintegy 3 kilométerre építették újra. 

1715-ben 36 háztartása volt, 1720-ban szőlőskertje. 1731-ben 170 katolikus, 400 református, 80 evangélikus lakosa volt a községnek, 1754-re viszont a katolikusok kerültek többségbe (780 katolikus, 367 református, 54 evangélikus). A 18. században már postaállomás is volt a faluban. 1763. június 28- án a földrengés súlyos károkat okozott Perbetén is, lerombolta a templomot is, melyet 3 évvel később építettek újjá. 1718-ban az ellenreformáció során elűzték Perbetéről a lelkészt és az iskolamestert és a helyi reformátusok 1781-ig nem gyakorolhatták szabadon vallásukat (Madarra jártak templomba). 1781-ben Bese István udvarában építettek imaházat, majd 1784-86 között felépült a "türelmi" református templom, torony nélkül, de haranglábbal. 1784-ben 204 házában 1897 lakos élt. 1828-ban 309 háza és 2291 lakosa volt, lakói mezőgazdasággal, állattartással és állatkereskedéssel foglalkoztak.

Vályi András szerint „PERBETE. Magyar falu Komárom Vármegyében, földes Ura az Esztergomi Érsek, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik az ország-útban, Komáromhoz két mértföldnyire, határbéli földgye jó termékenységű, legelője elég van, réttye néhol tsekély, szőleji jó borokat teremnek, első osztálybéli.”

Fényes Elek szerint „Perbete, magyar falu, Komárom vmegyében, az Esztergomtól Érsekujvárra menő országutban; Esztergomhoz 3 1/2 mfdnyire, 1718 kath., 817 ref., 15 zsidó lak., kath. és ref. anyatemplomokkal, postahivatallal. Ennek határa, melly csak délről dombos, mint a többi érseki helységé szabályzatlan, s van 56 régi telke; a szántóföldek és rétek itt első osztálybeliek (hires a perbetei búza). F. u. az eszt. érsek.”

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a faluból negyvenen álltak be honvédnak. 1849 áprilisában (köbölkúti csata) rövid ideig katonaság táborozott Perbetén. Kálazdy Mór katonai kórházat létesített itt Komárom ostroma idején.

1851- ben adták át a Budapest–Érsekújvár–Pozsony–Marcheggvasútvonal Párkány és Pozsony közötti szakaszát, melynek egyik állomása Perbete lett.

1867-1886 között itt működött az Udvardi járás járásbírósága, melyet ezután Ógyallára helyeztek át. 1880- ban a filoxéra elpusztította a perbetei szőlőket. Perbete a 19. században lótenyésztéséről és gabonatermesztéséről is híres volt.

1897-ben eklektikus stílusú zsinagóga épült a községben, melyet 1945- ben bombatalálat ért és később lebontották. Gazdaszövetkezetét 1906-ban alapították.

A század első évtizedében iparoskör, fogyasztási-, hitel- és tejszövetkezet (1902-1914), valamint gyógyszertár (1904-től) működött a faluban. 1906-ban új katolikus elemi iskola, 1914-ben új óvoda épült, 1909-ben létesült a községi könyvtár, 1911-ben pedig a telefonállomás. Az első világháborúban 115 perbetei vesztette életét. 1919 májusában és júniusában környékén harcok folytak a magyar Vöröshadsereg és a csehszlovák légiósok között. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott, ezután az új csehszlovák állam része lett. A háború után szlovák telepesek érkeztek a községbe (az akkor még létező uradalmi birtokokra), akik 1938-ban elmenekültek [6] [7] Községi hivatal innét. 1921-ben megalakult az önkéntes tűzoltóegyesület, 1923-ban református iskola épült. 1929-ben kezdődött a község villamosítása. 1938 és 1945 között Magyarországhoz tartozott. A második világháborúban 217 perbetei vesztette életét, köztük 1944-ben koncentrációs táborba hurcolt zsidó lakosok (22 család, 106 személy). A szovjet csapatok 1945. március 29-én vonultak be Perbetére. 1947-ben magyar lakosságának mintegy egynegyedét (226 családot, 834 lakost) Magyarországra (főként Tolna megyébe) telepítették, helyükre 150 magyarországi szlovák család települt be Békés megyéből. 130 családot hurcoltak csehországi kényszermunkára. A mezőgazdasági szövetkezet (JRD) 1949-ben alakult meg Perbetén, ekkor indult újra az 1945 után megszüntetett magyar nyelvű oktatás is. 1959-ben pékség létesült a községben, 1962-ben megépült a kultúrház. A falu életében a legnagyobb fejlődés az 1970-es években következett be, amikor kedvező feltételek nyíltak a lakásépítésre, közutak és intézmények épültek (1976-ban egészségügyi központ, 1978- ban szolgáltatások háza, 1979-ben az új községháza).